Új sorozatunkban egy klasszikus vershez fűződő gondolataikat és érzéseiket osztják meg erre felkért szerzőink.
eGY VERS – EGY ÉRZÉS
William Blake
hALLOTTAM
Hallottam hajnal óta,
Egy Angyal ezt dalolta:
"Irgalom, Jóság, Béke
A világ menedéke."
Szava a most-kaszált
Széna közt zengve szállt,
Míg a boglyákra mély
Árnyat nem szórt az éj.
S egy Ördög köpködött
Rekettye s lonc között:
"Irgalom nincs, csak ahol
Szegény van és nyomor;
S Jóság se kéne, ha mint
Mi, boldog a föld fia mind."
S lehullt a nap sebesen,
S morcosan nézte a menny.
Súlyos eső szakadt,
Verte a magvakat,
A Kínból nő az Égre
Irgalom, Jóság, Béke.
(Kardos László fordítása)
A verset olvasva három gondolat ragadott meg s körvonalazódott bennem.
1. Most kaszált széna...
Gyermekkorom óta varázslatos számomra a szénacsinálás, a frissen lekaszált fű, a száradó széna illata. Boglyák hűvösében megpihenni vagy eső „elől" a boglya tövébe vájt lyukba menekülni. Eszembe jut szüleink, családunk keserves, de felemelő és szabadságot adó nyári, többhónapos, szénacsináló munkája. Itt ismertem meg a természet szépségét, a madárdalt, a hűsítő borvizet, a pontos munkát, a szerszámok használatát és a fáradságos munka nyomán Isten áldását. Nem adok igazat az ördögnek, aki a rekettye s lonc között csak nyomort és szegénységet lát. Szegény gyermekkoromat nem cserélném fel a gazdag táposok felszínes jólétére...
2. Az angyal hajnal óta a világosságban dalol az irgalomról, a jóságról, a békéről.
A világosságban úrrá lehetek a sötétség erőin, sőt még álmaim is mások lesznek, mintha a sötétségben rettegnék és próbálnék tájékozódni. Az ördög visszahúzó erejét, a rossz kisördögét nap mint nap érzem testemben, gondolataimban. Minduntalan fúrja az oldalamat és próbál kizökkenteni a jóból, amiről meg vagyok győződve. El akarja hitetni, hogy ő az erősebb, nincs értelme a küzdelemnek, hiábavaló a menekülés karmaiból. Csak közben érzem, nem csak a föld fia vagyok. Többre hivatott az ember. A menny morcosan nézi az ördög áskálódását, de a szabad akarat tisztelete miatt „keze" meg van kötve. A kegyelem és a szeretet ereje azonban akkor is működik, ha a nap sebesen lehull.
3. A kínból nő az égre az irgalom, a jóság és a béke.
Ezt nem tudjuk megspórolni. Szenvedve szeretünk, szeretetünk vajúdása szenvedéssel jár. Testi-lelki szenvedéssel. Elengedni a múltat, megbékélni a korlátokkal, meghalni búzaszemként, elveszítve önmagunkat, hogy valami szép, új, isteni szülessék, irgalomjóság-béke. Ezért kell a súlyos eső, hogy a mag elázzon s szárba szökkenjen, miután meghalt... Ez az én reménységem táplálója is.
Sebestyén Péter
