Benyik György
aMERIKAI BIBLIA (2)

A brit korszak (1916-1945)

Az első világháború következménye volt, hogy Amerikából senki sem akart többé külföldre menni, legfeljebb csak a Britszigetekre, különösen Oxfordba és Cambridge-be. A német és brit biblikusok között alapvető szemléleti különbség, hogy a németeket a filozófiai megközelítés és a történetiség kérdései érdekelték, a brit kutatókat pedig jobban érdekelte a filológia és az archeológia, s a filozófiai megközelítést és a bibliai hermeneutikát is más szempontok szerint művelték, mint német kollégáik. A történeti filológiának a művelése közben jobban építettek a papirológiai¹ bizonyítékokra, mint a történelemfilozófiai elméletekre. Az észak-amerikai egyetemek teológiai fakultásai jobban igazodtak az utóbbi nézetekhez, mint a német gondolkodáshoz.

Ebben az időszakban a vallási koncepciók kutatása átrendeződött, a hangsúly kezdett átterelődni az általános Hegel-féle idealizmus filozófiai koncepciójáról a tudományos kritériumokra. Ez a változás széles körben elterjedt, de leginkább NagyBritanniában, ahol hangsúlyozták a tudományos filológiát és a történelmet, a szociál- és kultúrtörténetet és a bibliai archeológiát. Robert M. Grant (1917) hangsúlyozta az archeológiát és a paleontológiát, és idegenkedett a filozófiától és a filozófiai teológiától (1968). Ő egyébként az 1950-es években gyászolta a biblikus teológiának azon részét, amely egzisztenciális alapú volt. Nem véletlen, hogy számos biblikus az angol tudományelméleti vonalat követte. Ehhez járult az is, hogy egyre nagyobb idegenkedés alakult ki Németországgal kapcsolatban. Nem túl sok német kutatót hívtak meg az AEÁ-ba vagy a Johns Hopkins egyetemre 1883-ban, összevetve a korábbi időszakkal (például Paul Haupt 1858-1926), viszont számos brit kutatónak ajánlottak fel helyet az Egyesült Államokban, többek között Kirsopp Lake-nek² (1872-1946) is, aki Oxfordban tanult és aki leideni tanárság után 1914-ben a Harvardon szerzett helyet-nevet magának, jeles szövegkritikusként tisztelték, illetve archeológiai feltárásokat is folytatott a II. világháborúig. Ezért az újszövetség 1. szövegcsaládját róla nevezték el.

Hasonló típusú kutatónak számít Frederick John Foakes-Jackson (1855-1914), aki Cambridge-ben négy-öt évig tanult a Jesus College-ben, és 1895-1916 között dékán is volt. A legfontosabb tanárai a cambridge-i triumvírek voltak: J. B. Lightfoot, Henry Melvill Gwatkin és F. J. A. Hort, valamint Henry Barclay Swete, Robert Sinker. Már 61 éves volt, amikor a Union Theological College-ban kezdett tanítani 1916-ban, egyháztörténetet New Yorkban és nyugdíjazásáig, 1933-ig itt működött. Legismertebb négykötetes műve³ a kereszténység kezdeteiről szól, de készített kommentárt az Apostolok cselekedeteiről is.

Szintén a kor jelentős kutatója James Moffatt (1870-1944), aki Glasgowban tanult, feltűnt Oxfordban is, és Glasgow-ban a United Free Church College-ban, majd a Union Theological Seminaryban tanított 1927-től. A. D. Nock (1902-1963) Cambridge-ban szerezte a magiszteri diplomáját és 1930-ban a Harvardra került. Ekkor kezdett közelíteni egymáshoz az északamerikai és a kanadai bibliai tudományosság. Ugyanis ebben az időszakban számos, a Brit-szigetekről származó professzor kezdett kanadai szemináriumokban tanítani. Ezek közül két professzor tűnt fel később a Union Theological Seminaryban New Yorkban: E. F. Scott (1868-1941) és James D. Smart (18081982). Számos észak-amerikai tanult az Egyesült Királyságban.

Ezek a professzorok jelentősen előrelendítették a hellenizmus kutatását is, köztük Erwin Ramsdell Goodenough (1893-1965)⁴, aki Oxfordban szerzett doktorátust 1923-ban és a Yale Egyetemen kezdett tanítani. Szakterülete: hogyan hatott a görög kultúra a judaizmusra, és mit nevezünk hellenista judaizmusnak.

Egyre több zsidó tudós települt át Amerikába, ezzel erősödött a judaisztikai kutatás is. Egyikük Amos N. Wilder (1895-1991), aki a brüsszeli egyetemen tanult (1920-1921), majd Oxfordban (1921-1923), oktatási karrierjét pedig a Harvardon fejezte be. Ilyen H. L. Ginsberg (1903-1990), aki a Jewish Theological Seminaryban tűnt fel 1936-tól, jóllehet Montreálban született és PhD-fokozatot London egyetemén szerzett.

Bibliai archeológia Amerikában

A bibliai archeológia máig ható nagy tekintélyei is a brit korszak kutatói közöl kerültek ki. Albright iskolája az ószövetségi archeológiai tanulmányokban jellemző példának számít az észak-amerikai tudós világban. Jóllehet Willam Foxwell Albright (1891-1971)⁵ nem tanult Angliában, mégis az ő feltevései számítanak az amerikai-brit empirizmus kiindulásának. Eredetileg metodista lelkész és régész, valamint cserépszakértő volt. Misz-szionárius szülőktől származott. 1913-ban PhD-fokozatot szerzett a Johns Hopkins Egyetemen, 1929-1959 között itt oktatott. Az amerikai keletkutatás intézetének igazgatója lett, ásatásokat végzett Jeruzsálem mellett Tumulus 1. és 2-ben, ahol egy júdai király emlékművét tárta fel 1923-ban. Ásatásokat végzett Tell Beit Mirsimben, Hebron mellett 1926-1932 között, ennek alapján állította, hogy Józsue honfoglalása valós történeti esemény, és a helyet is azonosította a kánaánita Debir városával, amelyről a Biblia többször beszélt. Iskolája számos hasonlóan híres tanítványa közt van George Ernest Wright, Moore Cross és David Noel Freedman. Jelentősek az északi szemita feliratokról készült tanulmányai. Kiállt amellett, hogy Ábrahám, Izsák és Jákob valóságos történeti alakok, s a róluk szóló tudósításoknak valós életrajzi gyökerei vannak. Véleménye szerint a Teremtés könyve történeti adatai nagyjából hitelesnek tekinthetőek. Az egyik leghíresebb felfedezése és munkája a Holt-tengeri tekercsek azonosítása volt, valamint Palesztina archeológiájáról írt átfogó monográfiája. I. Sosenk egyiptomi király uralkodási idejét a Kr. e. 945-940 közötti időszakra tette és azonosította a Bibliában Siskáknak nevezett uralkodóval. Jó kapcsolata volt a brit tudósokkal, főleg H. H. Rowley-val (1890-1969) és D. Winton Thomasszal (1901-1970), ugyanakkor tisztelte a német kollégákat is, s azt a véleményét hangoztatta, hogy Albrecht Alt (1883-1956) és Martin Noth (1902-1968) fontos intellektuális értéket képvisel, ezért méltatlan, hogy őket Észak-Amerikában sokan lenézik. Ezzel szemben ő épített a fentiek tudományos személetére, amint az H. F. Hahn írta: „Ez az aprólékos figyelem a technikai részletekre és a hite az empirikus és statisztikus módszerben visszatükröződik az amerikai praktikus szemléletben. Először az amerikai ásatók és az ő intézményeik szponzorai vezették be a modern technikát az archeológiai kutatásba. Ők változatták az archeológiát egy speciális tudománnyá, amely konkrét adatokkal foglalkozik és az evidenciát konkrét objektumokra építi.

Nem szabad elfelejteni, hogy az amerikai kutatóintézetek sokkal erősebb pénzügyi alapokkal rendelkeztek, mint az európaiak, a németek vagy a franciák. 1918-ban, az első világháború után Albright mint Thayer Fellow alapította meg az amerikai orientális kutató iskolát Jeruzsálemben. 1921-ben ő lett az igazgatója ennek az iskolának, és ezt a hivatalát 1929-ig töltött be. Ekkor átvette tőle W. W. Spencer szemita nyelvész professzor a Johns Hopkins egyetemről. Az intézet legjelentősebb újdonsága, hogy itt kezdődött az első nagyszabású kísérlet a vallástörténeti iskola meghaladására a közel-keleti kutatásban. Sőt Albright munkájával kezdődött az archeológia felhasználása a kereszténység kezdeteiről folyó kutatásokba. Ezt Albright indította el a From the Stone Age to Christianity című munkájával. Ebben a könyvben Albright archeológiai és történeti adatokat vetett össze, hogy megrajzolja Izrael hitének fejlődését. Ez a fejlődési kép jelentősen eltért a korábbi német tudós, Julius Wellhausen (1844-1918) hasonló igényű rekonstrukciós kísérletétől. Ennek egyik oka, hogy Albright eltávolodott a hagyományos vallástörténeti sémáktól, miszerint a politeizmusból henoteizmus, abból pedig a monoteizmus fejlődött ki. Amellett érvelt, hogy a monoteizmus Izrael korai hitében is jelen volt. Ebből a szemszögből „szemléletmódunkat a történelemről meghatározza [...] ugyanaz a logikai alapelv induktív, deduktív és statisztikai elvek, amelyek egyébként a természettudományi következtetések kontrollja is".

Albright tanítványai fektették le az amerikai ószövetség-kutatás alapjait a II. világháború utáni időktől egészen napjainkig, ezen a főcsapáson folyt a kutatás egészen az 1970-es évekig.

Albright tanítványai közül meg kell említeni George Ernest Wright-ot (1909-1974), aki teológiai tanulmányait a Wooster College-ben kezdte, ahol baccalaureátust szerzett 1931-ben. Biblikus doktorátusát a McCormick Teológián szerezte 1934-ben. Ezt követően Európában, Berlinben és Lipcsében tanult, valamint az amerikaiak Jeruzsálemben található Keleti Intézetében. Azokban az ásatásokban vett részt, amelyeket Albright W. F. vezetett. Majd a Johns Hopkins Egyetem keleti intézetében tanult és PhD-fokozatot szerzett 1937-ben. A McCormick Teológián Chicagóban ószövetségi egzegézist tanított 1938-58 között. Innen kapott meghívást a Harvard Egyetemre, ahol haláláig működött. Írásaiban Izrael hitével (1944), az Ószövetség földrajzi és kulturális hátterével (1950) foglalkozott. Ószövetségi teológiát írt előbb hagyományos dogmatikai kategóriákat követve, majd történeti megközelítésben (1969). Nagy szerepe volt az ún. Interpreter's Bible - egykötetes kommentár - létrejöttében. Bibliai archeológiája népszerűvé vált (1962), valamint az általa szerkesztett bibliatörténeti atlasz (1945) is.

George Mendenhall (1916) is ebből az archeológiai iskolából való. A közel-keleti tudományok központjának vezetőjeként vált ismertté a Michigan Egyetemen. Mendenhall volt ez első olyan lutheránus lelkész, aki a II. világháborúban szolgált a tengerészgyalogosoknál. A háború után diplomát szerzett sze-mita nyelvekből, és nagy karrierje a közel-keleti archeológiai kutatásokra épült. Különösen érdekesek a kánaáni kultúráról, társadalomról és vallásról publikált művei.⁶

Magyarországon is jól ismerik John Bright (1908-1989) nevét, aki tanulmányait a Presbyterian College-ban kezdte és BA fokozatot szerzett 1928-ban. Majd bölcsészdoktori diplomát is kapott 1931-ben. Teológiai magiszter fokozatot 1933-ban szerzett, s a Johns Hopkins Egyetemen PhD-t 1940-ben. Tanított 1935-1940 között a presbiteriánus egyház főiskoláján, lelkészként működött és a Union Theological Seminary tanára volt 1940-1975 között. Héber ószövetség- és szövegmagyarázattanár. William F. Albright bibliakritikáját követte. Katonai lelkész volt az AEÁ hadseregében 1943-46 között. Ásatásokban vett részt Tell Beitben, Mirsimben 1932-ben, Béthelben 1934-ben, ez utóbbi feltárásában jelentős szerepe volt. Szakterülete a héber Biblia és archeológia.⁷

David Noel Freedman (sz. 1922)⁸ tanulmányait a Princeton Egyetem teológiai szemináriumában kezdte, teológiai diplomát szerzett ószövetségből 1944-ben. A Johns Hopkins Egyetemen szerzett doktori fokozatot szemita nyelvből és irodalomból 1948-ban. A JBL kiadójában dolgozott 1952-59 között. Az Anchor Bible kiadója 1956-tól. Az Interpreter's Dictionary of the Bible kiadója, közben a Pittsburgh Theological Seminaryben oktatott 1960-64 között. A San Franciscó-i teológiai főiskolán a szemita és héber nyelv és az Ószövetség tanára 1964-71 között. Az Albright Intézet vezetője Jeruzsálemben 1969-70 közt, majd a Michigen Egyetemen tanított 1971-tól és a biblikus program igazgatója. San Diegóban is tanított a California Egyetemen 1985-86-ban.

Harry M. Orlinszky (1908-1992)⁹ a héber biblia fordítójaként vált ismertté. Toronto egyetemén szerzett diplomát, később PhD-t a Dropsie College-ban Philadelphiában. Professzori kinevezést kapott a bibliai irodalom tanszékre, a Zsidó Vallástudományi Intézetbe. Három amerikai angol bibliafordításban is részt vett: Revised Standard Version (RSV), Amerikai Angol Biblia (1952), a New Jewish Publication Society of America Version (NJPS) (1985), és az új és átdolgozott standard fordításban is (1989) szerepe volt.

Frank M. Cross (sz. 1921)¹⁰ diplomáját a Maryville College-ban szerezte 1942-ben, a BD-diplomát a McCormick Theological Seminaryban 1946-ban, PhD-fokozatot a Johns Hopkins Egyetemen szemita nyelvekből 1950-ben. Bölcsészdoktorátust a Maryville College-ban szerzett 1968-ban, filozófiai doktorátust a jeruzsálemi zsidó egyetemen 1984-ben. Ezenkívül számos kutatóintézetben és egyetemen megfordult. Héber nyelvet tanít a Johns Hopkins Egyetemen 1949-1950 között. A bibliai történelem tanára a Wellesley College-ben 1950-1951 közt. Ószövetségi bevezetőt tanít (McCormick Theological Seminary, 1951-1953); magántanár (1954-1955); kinevezett professzor (1955-1957); az ószövetség professzora a Harvard Divinity Schoolban (1957-1958). Számos helyen tanított, vezetője lett a közel-keleti nyelvek és civilizáció kutatási intézetének a Harvardon 1958-1965 közt. Több intézetben érdekelt a Harvard Egyetemen. Számos tudományos társaság tagja, illetve elnöke (The Biblical Colloquium, 1966-1968; The Society of Biblical Literature, 1973-1974; The American Schools of Oriental Research, 1974-1976; Old Testament Board, Hermeneia, A Critical and Historical Commentary on the Bible, 1970-2002).

Roland M. Murphy (sz. 1917)¹¹ a katolikus biblikusok jelentős alakja Amerikában. A Katolikus Egyetemen volt előadó 1948-tól. Tanulmányait az európai kontinensen, Rómában végezte 1949-ben, majd továbbtanult a Pápai Biblikus Intézetben Rómában (1958-ig). Oktatott az Amerikai Katolikus Egyetemen 1949-69 közt, főszerkesztője volt a CBQ-nak 1958-66 közt, a Duke Egyetemen tanított 1971-86 között. Nyugdíjasként a Pittsburgh Teológiai Szeminárium előadója. Elismertségét mutatja, hogy meghívták vendégprofesszornak a Yale Egyetemre 1966-ban, oktatott a Princeton Teológiai Szemináriumban, a Notre Dame Egyetemen. Szakterülete a héber Biblia, de igen fontos ötkötetes munkát tett közzé az Apostolok cselekedeteiről The Beginning of Christinity (1920-1933) címmel, amely az újszövetségi tanulmányok igen jelentős példája. Ez a kötet foglalja össze mindazt, amit a brit és amerikai kutatók képesek voltak létrehozni először Észak-Amerikában. Párhuzamba állítható a nagy német munkák részletességével. Az első kötet a Cselekedetek hátterével foglalkozik, a másodikban található a szerkesztés, a mű teológiai céljainak és a szerzőség kérdésének bemutatása, valamint a könyv történetkritikája. A harmadik kötetben, amely James Hardytól (1866-1933) származik, részletesen elemzi az ApCsel szövegét, a negyedik kötet pedig a ApCsel szövegének részletes kommentárja, amelyet Lake és Henry Cadbury (1883-1974) készített el, az ötödik kötet 37 részlettanulmányt tartalmaz a kommentárokhoz. Akik részt vettek ebben a munkában, ennek a korszaknak a legjelentősebb észak-amerikai újszövetség-kutatóinak számítanak. Az az enyhe szkepticizmus, amely az ApCsel történeti értékére vonatkozik, leginkább Lake és Cadbury megjegyzésein alapszik, és közülük Lake a leginkább szkeptikus a történeti hitel kérdésében. Azzal érvel, hogy egyrészt az ApCsel szerzőjének érdeklődése nyilvánvalóan teológiai, másrészt nyilvánvaló az is, hogy bizonyos esetekben nincs pontos információja az eseményekről, számos esetben pedig egyenesen téved. Ennek ellenére a legtöbb szöveg esetében mégis hiteles történetet kapunk az apostoli korról. Az ApCsel szerzője nem tekinthető a pontosság hősének, véli ezt William M. Ramsay (1851-1939) Oxfordból.

A két háború közötti korszakban az észak-amerikai kutatók egy sor biblikus tanulmányt tettek közzé, amely mindegyike utalt ugyan a német elődökre, de sokkal inkább akarta kielégíteni a lelkészek és a szemináriumi tanulók érdeklődését, mintsem a német biblikus tudományos módszer továbbfejlesztését célozta volna. Számos munkát már a század elején közzé tettek: Brown, Driver és Briggs: Hebrew and English Lexikon of the Old Testament (1907), ugyanakkor Francis Brown is oroszlánrészt vállalt ebben a munkában az International Criticial Commentaryval.¹²

A kontinentális korszak (1945-1980)

A dialektikus teológia Amerikában

Most tovább követjük a teológiai mozgalom fejlődését, amelyet durván neo-ortodox teológiának is nevezhetnénk, amelyet Európában ugyanakkor „krízisteológiának" vagy „dialektikus teológiának" neveznek a protestáns egyházon belül. Az I. világháború után (1914-1918)¹³ kifejlődött teológiai irányzatról van szó, amely a 19. századi liberális teológia ellenhatásaként jött létre, amelyet a vallásosság európai csökkenése is motivált, és amely arra ösztönözte a vallásos gondolkodókat, hogy átgondolják a korábbi reformokat. Ezt az irányzatot elsősorban Karl Barth (1886-1968),¹⁴ Paul Tillich (1886-1965),¹⁵ valamint Emil Brunner (1899-1966)¹⁶ munkásságához kötik.¹⁷ Természetesen ez az irányzat a biblikus tanulmányokban is éreztette a hatását. A második világháború borzalmai Európában nagy depressziót váltottak ki, de a békés jóléttel ez megváltozott és a századfordulón némileg alaptalan optimizmusra váltott. Az a közmeggyőződés alakult ki, hogy egyrészt Isten országa építése megtört, másrészt a felvilágosodás emberi erőfeszítései szintén megtorpantak. Az emberi tapasztalat már nem élvezett akkora figyelmet, mint korábban. A teológusok és a biblikusok nem koncentráltak többé arra, hogy Isten hogyan nyilatkoztatja ki magát a történelemben, és az Írásban, és a teológiai beszédmódban jelentős változás történt, amennyiben az inkább az emberi problémákra kereste a választ. A biblikusok új nemzedékének érdeklődése a történeti és a filológiai vizsgálódások következtében egyre nőtt a biblikus teológia iránt. Roderick Ninian Smart (1927-2001) cikke, amelyet a Journal of Religion tett közzé, azt boncolgatta, hogy ugyanez a változás jöjjön létre Észak-Amerikában is, ennek eredményeként kezdtek ott is érdeklődni a biblikus teológia iránt. Az amerikai biblikus teológiai mozgalom ébredése Brevard Childs (1923-2007) Biblical Theology: A Proposal; Biblical Theology in Crisis (1970) című munkája nyomán kezdődött.

Amerikai professzorok Európában

A II. világháború után a régi észak-amerikai egyetemekről származó veterán professzorok száma igen megnövekedett, ezek beözönlése megkezdődött Európába is először csak a Iowa State Universityről, majd a többi egyetemről érkezett professzorok egyre több bibliai kurzust ajánlottak fel az európai hallgatóknak. A legnagyobb szemináriumokban növekedett a doktoranduszok száma is. Részben a számbeli növekedés magyarázza, hogy akik Észak-Amerikában tanultak, számos nézetet áthoztak Európába is, többek között George McRae (1928-1985), a későbbi Harvard-professzor és Carl Hollanday (sz. 1943) későbbi Emory egyetemi tanár, mindketten PhD-fokozatot szereztek Cambridge-ben, E. Earle Ellis (sz. 1926) a Southwest Baptist Theological Seminary, aki PhD-t szerzett Edinburghból, és James M. Robinson (sz. 1924), aki diplomát szerzett Claretonból és Baselből. Az észak-amerikai professzorok a szombatévükben ellátogattak európai egyetemekre, különösen szívesen Marburg, Tübingen, Helidelberg, Oslo, Uppsala, Cambridge, St. Andrews Egyetemekre és az Institutum Biblicumba Rómába.

Közülük nem egy munkát kapott nagyobb európai egyetemen és szemináriumokban, mint például Krister Stendahl (sz. 1921-2008)¹⁸ és Helmut Koester (1926),¹⁹ Nils Dahl (19112011), aki Oslóban tanított, innen ment a Yale-re Amerikába. Markus Barth (1915-1994) Baselből a Chicago Egyetemre került és a Pittsburgi Teológiai Szemináriumba, Hans Dieter Betz (sz. 1931) Mainzből Chicagóba került, Hendrikus Boers (sz. 1928) Dél-Afrikából, bár a diplomáját Bonnban szerezte, az Emory Egyetemre, J. Christian Beker (sz. 1924) a Princeton Theological Seminaryba került és Ralph P. Martin (sz. 1925) Londonból a Fuller Theological Seminaryba. Az Európából Amerikába (vissza)került professzorok már nem a korábbi német teológiát képviselték, hanem felfogásukban erősen keveredtek az európai és az amerikai nézetek.

Az észak-amerikai teológiai tudományban az 1950-es évek után már minden jelentős nemzetközi teológiai irányzat jelen van, ez készítette elő az utat az amerikai bibliakritika megújulásához. Ugyanis a nagyobb amerikai biblikusok ezekben az években vagy Európában tanultak, vagy kutatókat látogattak ott. Ehhez járult az 50-es évek egyetemalapítási láza, amely azt eredményezte, hogy igen megnövekedett a teológiai szemináriumok száma az Egyesült Államokban. A legjelesebb személyiségek, akik biblikus doktorátust szereztek 1945-1980 között, amerikai egyetemeken tanultak. A következő egyetemek emelkedtek a legjobbak közé: Union Theological Seminary, Yale, Harvard, Chicago University, Princeton, Claremont, Vanderbilt, Southern Methodist, Emory Toronto, Hebrew Union, Weston School of Theology, University Pennsylvania, Graduate Theologival Union, University of California - Berkley, John Hopkins Egyetem és az Amerikai Katolikus Egyetem (Catholic University of America).

Katolikus biblikusok az AEÁ-ban

A római katolikus kutatók a biblikus kutatás fő vonalába 1965-ben kapcsolódtak be, miután a Divina Revelation, Dei Verbum (1965. november 18.) konstitúció megjelent. Számos jelentős kutató, mint például Murhpy Raymond E. Brown (1928-1998)²⁰ és Joseph A. Fitzmyer (1920),²¹ ők a Johns Hopkins Egyetemen szereztek PhD-t, s bizonyos időt Rómában is töltöttek. Ezek a kutatók igen gyorsan elmozdultak a konzervatív nézőponttól a tudományos konszenzusos nézőpont felé. Ennek következtében érdekes viták alakultak ki, például Fitzmyer a pasztorális levelek páli szerzősége mellett érvelt, Brown kétkötetes Jánoskommentárjában (2k. 1966, 1970) János Zebedeus fia szerzősége mellett állt ki, jóllehet később elvetette ezt az álláspontot.

Az Amerikai Katolikus Biblikusok Egyesületének (CBA, megalakult 1936. október 3-án) alapítója Edwin O'Hara²² bíboros, akinek első nagyobb publikációja a Challoner-Rheims New Testament (újszövetség) kiadása a Vulgata alapján 1936-ban. Az ő felkérésére alkotják meg a programjukat az amerikai katolikus biblikusok. A CBA első elnöke Edward P. Arbez, akitől az alapszabály származik, amelyet az 50 fős törzsgárda 1937-ben fogadott el. 1948-tól eredeti nyelvből fordítottak Ó- és Újszövetséget, ez 1970-ben jelent meg, immár ökumenikus munkatársakkal The New American Bible címen, rövidítése: NAB. Ennek újszövetségi részét 1987-ben fejezték be. A NAB zsoltárfordítása 1988-ban kezdődött és 1991-ben fejeződött be. Az Ószövetség teljes revíziójával 1994-re végeztek. A CBA társult taglétszáma 1280-ra nőtt, 1996-ra világhálózattá alakult 4100 taggal, szakértői alapon protestáns és zsidó tagjai is vannak ma már, doktori programokat támogatnak, alapítványt hoztak létre a bibliai ásatások számára. Hivatalos lapjuk, a The Catholic Biblical Quarterly 1939-ben jelent meg. Számos bibliográfiai információt gyűjtöttek világszerte a nagyobb nyelveken kiadott biblikus könyvekről 2002-től, kb. 3000 művet ismertettek. Ezt a kiadványt 2003-ban 2230 példányban terjesztették. A 24 kötetes kiadványsorozatot 2001-ben CD-n is megjelentették az amerikai könyvtárak egyesületének segítségével. A letisztult katolikus nézőpontok tárháza a Raymond E. Brown, Joseph A. Fitzmyer, Roland Murphy szerkesztésében megjelent The New Jerome Biblical Commentary (3. kiadás 1999), amely jórészt amerikai katolikus biblikusok²³ reprezentatív jelentkezését jelentette a nemzetközi tudományos palettán.

Jegyzetek

1 A papirológia 1890-től számít önálló tudománynak. Az amerikai papirológiai társaságot (ASP) 1961-ben alapították a görög és latin papiruszok gyűjtésére és kutatására. A társaság támogatta és bátorította a kutatást ezen a területen, valamint a tanítási módszertant is. ASP a kiadója a The Bulletin of the American Society of Papyrologists (BASP), e terület egyetlen észak-amerikai szakmai folyóiratának. Ők adják ki American Studies in Papyrology címmel a monográfiákat is, valamint alkalmi különkiadásokat. Az ASP támogatja a Papyrology and Early Christian Backgrounds nevű kutatói csoportot és annak Society of Biblical Literature című kiadványát is. Az archeológusok által feltárt papiruszok jól őrzött körülmények között találhatóak kitűnő gyűjteményekben, például Egyiptomban, de a híres Oxyrhynchus papiruszt az Oxfordi egyetemen őrzik. Ezenkívül a Heidelberg, a Columbia, a Michingen egyetem és az Osztrák Nemzeti Könyvtár, továbbá a kaliforniai Berkeley egyetem őriz nagyobb papiruszgyűjteményeket.

2 The Text of the New Testament, London 1900, 194310, Texts from Mount Athos, Studia Biblica et Ecclesiastica, 5 (Oxford 1903), pp. 89-185, The Historical Evidence for the Resurrection of Jesus Christ, London: Williams & Norgate; New York: G.P. Putnam's, 1907, The Early Days of Monasticism on Mount Athos (Oxford 1909), The Text of the New Testament (London 1900), Earlier Epistles of St. Paul, their motive and origin, London 1911, The Codex Sinaiticus, vol. 1-2 1911-1922.

3 History of the Christian Church from the Earliest Times to the Death of Constantine, A.D. 337 (Cambridge: J. Hall & Son, 1891). Többször is átdolgozta és kiegészítette: History of the Christian Church from the Earliest Times to A.D. 461, 7th ed. (New York: George H. Doran, 1924), Christian Difficulties in the Second and Twentieth Centuries: A Study of Marcion and his Relation to Modern Thought, Hulsean Lectures 19021903 (Cambridge: W. Heffer, 1903), The Biblical History of the Hebrews (Cambridge: W. Heffer, 1903). Átdolgozott és kibővített kiadása: The Biblical History of the Hebrews to the Christian Era, 4th ed. (Cambridge: W. Heffer, 1924).

4 The Theology of Justin Martyr. 1923, The Jurisprudence of the Jewish Courts in Egypt. 1929, The Mystic Gospel of Hellenistic Judaism. 1935, The Politics of Philo Judaeus, with a General Bibliography of Philo. 1938, An Introduction to Philo Judaeus. 1940, Jewish Symbols in the Greco-Roman Period. 1953-tól éveken keresztül számos kötet, Toward a Mature Faith, 1955.

5 Gazdag publikációs listájának legjelentősebb művei: Yahweh and the Gods of Canaan: An Historical Analysis of Two Contrasting Faiths (1968), The Archaeology of Palestine: From the Stone Age to Christianity (1949/rev. 1960)

6 Law and Covenant in Israel and the Ancient Near East Pittsburgh: The Biblical Colloquium, 1955, The Tenth Generation: The Origins of the Biblical Tradition Johns Hopkins, 1973, Ancient Israel's Faith and History: An Introduction the Bible in Context (kiadta Gary A. Herion) Westminster/John Knox Press, 2001, Our Misunderstood Bible BookSurge Publishing, 2006.

7 A History of Israel. Westminster, 1981. Magyarul: Izrael története, Budapest 1977. Convenant et Promise: The Prophetic Understanding of the Future in Pre-exilic Israel. Westminster, 1976. Jeremias, AB sorozat, Doubleday, 1965.

8 The Unit of the Hebrew Bible. 1911. Amos. AB, 1989. The Paleo-Hebrew Leviticus. Scroll, 1985. Pottery, Poetry and Prophecy, 1981. Hosea. AB, 1980. An Explorer's Life of Jesus. 1975.

9 Ancient Israel. Cornell University. 1954, Studies on the Second Part of the book of Isaiah: The So-Called "Servant of the Lord" and "Suffering Servant" in Second Isaiah. 1967 (bővített kiadása: Leiden: Brill 1977, Understanding the Bible Through History and Archaeology. Ktav Publishing House. 1969, Essays in Biblical and Jewish Culture and Bible Translation. Ktav. Publishing House. 1973.

10 Early Hebrew Orthography: A Study of the Epigraphic Evidence (American Oriental Series 36) with D. N. Freedman (New Haven: American Oriental Society, 1952). The Origin and Early Evolution of the Alphabet, Eretz-Israel 8: 8,24 [Sukenik Memorial Volume], 1967. The Development of the Jewish Scripts [Fourth Century bCe to First Century CE]. The Bible and the Ancient Near East: Essays in Honor of William Foxwell Albright, ed. G. Ernest Wright (New York: Doubleday, 1962). Studies in Ancient Yahwistic Poetry with D. N. Freedman (Missoula, Montana: Scholars Press, 1975). Samaria Papyrus I: A Slave Conveyance of 335 B.C.E. Found in the W^AádL ed- Dáliyeh, Eretz-Israel 18 [The Avigad Volume]: 7.17, II. Inscriptions from Ashkelon, in L. E. Stager, J. D. Schloen and D. M. Master, (eds.) Excavations of the Leon Levy Expedition to Ashkelon: Ashkelon I, Introduction (Studies in the Archaeology and History of the Levant): Harvard Semitic Museum Publications (Winona Lake, Indiana Eisenbrauns, forthcoming).

11 Jelentősebb művei: Ecclesiastes. Word, 1922. The Tree of Life. Doubladay, 1990. The Song of Songs. Fortress, 1990. Wisdom Literature and Psalms. Abingdon, 1981. Wisdom Literature. Eerdmans, 1981.

12 Mindegyik kommentár kiadója New York: C. Scribner's and Sons, az alábbiakban csak a szerzőt, a címet és a megjelenés évét közöljük: Abbott, Thomas Kingsmill. Epistles to the Ephesians and to the Colos-sians. 1909, Allen, Willoughby C. Vol. 26, Gospel According to S. Matthew. 1907, Barrett, C. K. A Acts of the Apostles; T&T Clark 2004, Barton, George A. Ecclesiastes. 1908, Batten, Loring W. A Books of Ezra and Nehemiah. 1913, Bernard, J. H. Gospel According to St. John. 1929, Bernard, J. H. Gospel According to St. John. 1929, Best, Ernest. Ephesians. Edinburgh: T&T Clark International, 1998, Bigg, Charles. Epistles of St. Peter and St. Jude. T&T Clark 1901, Briggs, Charles A., and Emilie Grace Briggs. Book of Psalms. 1906-07, Brooke, Alan England. Fleury Palimpsest of 1 John Johannine Epistles. 1912, Brooke, Alan England. Freisingen Fragment of 1 John Quoted by Augustine Johannine Epistles. 1912, Brooke, Alan England. Old Latin Fragment of 1 John Quoted by Augustine Johannine Epistles. 1912, Brooke, Alan England. Old Latin Fragment of 3 John from Codex Bezae Johannine Epistles. 1912, Burton, Ernest De Witt. Epistle to the Galatians 1920, Charles, R.H. Revelation of St John. T&T Clark 1920, Cooke, G. A. Book of Ezekiel. 1936, Cranfield, C. E. B. Epistle to the Romans. 2004, Curtis, Edward Lewis, and Albert Alonzo Madsen. Books of Chronicles. 1910, Davies, W. D, and Dale C. Allison. Gospel According to Saint Matthew 2004, Driver, S. R. Vol. 3, 3kiad. Holy Scriptures of the Old and New Testaments. 1902, Driver, Samuel Rolles, and George Buchanan Gray. Book of Job, 1921, Frame, James Everett. Epistles of St. Paul to the Thessalonians. 1912, Gould, Ezra Palmer. Gospel According to St. Mark. 1922, Gray, George Buchanan. Book of Isaiah, I-XXXIX. 1912, Gray, George Buchanan. Numbers, 1903, Harper, William Rainey. Hosea, 1905, Lock, Walter. Pastoral Epistles (I & II Tim. and Tit.). 1924, MacIntosh, A. A. Hosea. 1997, Marshall, I. Howard, and Philip H. Towner. Pastoral Epistles, 2004, McKane, William. Jeremiah. 1986, Moffatt, J. J. Epistle to the Hebrews. 1924, Montgomery, James Book of Daniel. 1927, Montgomery, James Alan. Books of Kings. 1951, Moore, George Foot. Judges. 1910, Paton, Lewis Bayles. Book of Esther. 1908, Plummer, Alfred. S. Luke. 1896, Plummer, Alfred. Second Epistle of St. Paul to the Corinthians. 1915, Robertson, Archibald, and Alfred Plummer. First Epistle of St. Paul to the Corinthians. 1911, Ropes, James Hardy. Epistle of St. James. 1916, Sanday, W, and Arthur C. Headlam. Epistle of the Romans. 3. kiad. 1897, Skinner, John, Genesis. 1910, Smith, Henry Preserved. Books of Samuel. 1899, Smith, J. M. Powis, William Hayes Ward, and Julius August Bewer. Micah, Zephaniah, Nahum, Habakkuk, Obadiah and Joel.1911, Smith, John Merlin Powis, and Julius August Bewer. Haggai, Zechariah, Mala-chi and Jonah. 1912, Thrall, Margaret E. Second Epistle of the Corinthians. 2004, Toy, Crawford Howell. Book of Proverbs. 1899, Vincent, Marvin Richardson. Epistles to the Philippians and to Philemon. 1897,

13 A gazdag irodalomból csak kettőt ragadunk ki. Ford, D.: The Modern Theologians, 3rd Ed. Blackwell Publishing 2005, Sloan, Douglas: Faith and Knowledge. Westminster John Knox Press 1994.

14 Barth, Karl, Bernben 1904-től és Berlinben 1906-tól tanul teológiát, Harnack tanítványa. 1909-1911 között Genfben. 1911-1921 között Safenwillben lelkész a munkások között. Az ún. liberális teológia ellensége. A Római levelet kommentálta, majd 1918-tól önálló teológiával jelentkezik. Dogmatikáját Bonnban dolgozta ki. Mivel 1934-ben megtagadta a feltétlen hűséget Hitlernek, ezért elbocsátották állásából. 1935-ben nyugdíjazták. 1934-ben a nemzeti szocializmus elleni egyházi ellenállás szervezője, az ún. hitvalló egyház alapítója. Dogmatikájában az Isten igéjén kívüli külső kritériumot nem fogad el. Isten és az ember közötti kapcsolat az analógia reveletionis-ra épül. Műve: Die Kirchliche Dogmatik. Zürich 1932-1967. Szöveggyűjtemény. Debrecen 1984. Ember és embertárs, Budapest 1990. „A foglyoknak szabadulást". Igehirdetések. Budapest 1991. Irodalom. B. Nagy B.: A teológiai módszer kérdése az un. dialektika teológiában. Budapest 1999.

15 Tillich, Paul, 1886 Starzeddel (Lengy.o.)-1965 Chicago. Evangélikus teológus és valláskritikus. Már a gimnáziumban megismerkedik Kant és Fichte tanaival. Tanult Berlinben, Bernben, Tübingenben, Helleban, ahol Martin Kahler és Fritz Medicus filozófiai előadásait hallgatta és vitázott velük. 1909-ben a logosz-fogalom jánosi értelmezéséről és a kereszténység monisztikus és a dualisztikus világszemlélet ellentétéről írt. 1909-ben lelkészkedik Lichtenrade-ban. Disszertációja Schelling vallásfilozófiából íródott 1910-ben, tanítani kezdett, majd folytatja Schelling tanulmányait. A Misztika és a bűntudat Schellingnél című munkájával kapja meg a promóciót. Halle, Berlin, Marburg, Drezda egyetemein tanított. A Die sozialistische Entscheidung című irata miatt 1933-ban felmentik hivatalából, ezért New Yorkba ment és a Columbia egyetemen is tanított. A háború alatt Amerikában a német emigránsokat szervezetten segítette. A rádión keresztül 1942-1944 között 109 beszédét hallgatták az Amerika hangja német adásában. 1948-ban tért vissza Németországba és különböző városokban tartott előadásokat. 1963-ban Tübingenben tett kísérletet a szisztematikus teológiája összefoglalására. Az egyházi szociális tanítás bibliai gyökereinek kutatásában sokat tett. Művei gyűjteményes kiadását R. Albrecht 14 kötetben készítette el, és 1959-től folyamatosan adják ki.

16 Heinrich Emil Brunner svájci protestáns teológus. Karl Barth tanítványa és barátja és a neo-ortodox vagy dialektikus teológiai mozgalom kiemelkedő alakja, Amerikában hamarabb és nagyobb hatást fejtett ki, mint Barth. Művei: The Divine Imperative (1937). Revelation and Reason. The Christian Doctrine of Faith and Knowledge, (1946). Dogmatics. I-III Cambridge 2003. The Letter to the Romans, The Lutterworth Press, Cambridge 2003. Christianity and Civilisation. Cambridge 2009.

17 További jelentős képviselőinek számítanak: Dietrich Bonhoeffer (1906-1945) német evangélikus lelkész, mártír, Jacques Ellul (19121994) francia filozófus, jogász és szociológus, a technokrata társadalom ostorozója, Reinhold Niebuhr (1892-1971), H. Richard Niebuhr (1894196,2), Anders Nygren (1890-1978) és William Stringfellow (1928-1985).

18 Érdekesebb művei: The school of St. Matthew, and its use of the Old Testament. Lund, 1954; 1968. Scrolls and the New Testament. NY: Harper, 1967, 1958. The Bible and the Role of Women. Fortress Press, 1966.

19 Trajectories through Early Christianity (1971, 2006). Ancient Christian Gospels (1990). Introduction to the New Testament (2002). Introduction to the New Testament: History and Literature of Early Christianity (2000). From Jesus to the Gospels: Interpreting the New Testament in its Context (2007).

20 The Sensus Plenior of Sacred Scripture, Baltimore: St. Mary's University, 1955. (Ez volt a disszertációja, mely nagy hatást tett előbb csak az amerikai kutatókra, majd Európában is.) New Testament Essays, 1965. The Gospel According to John, in Anchor Bible, 1966 and 1970, Peter in the New Testament (társszerz.), 1973, Mary and the New Testament (társszerk.), 1978, The Community of the Beloved Disciple, New York: Paulist Press, 1979, The Critical Meaning of the Bible, New York: Paulist Press, 1981, Death of the Messiah, 1994, An Introduction to New Testament Christology, 1994, An Introduction to the New Testament, 1997, Birth of the Messiah 1998 (a gyermekségtörténetről írt egyik legnagyobb monográfia), The Death of the Messiah, 1994 (A szenvedéstörténetről írott monográfia).

21 Tanulmányait és a jezsuita noviciátust Wernersvisle-ban végezte, PA, 1938-ban szentelték pappá. Jezsuita újszövetség-kutató, a Maryland Provincia (USA) tagja. Teológiát tanul a Minnesotai Loyola Egyetemen Chicagóban, majd a St. Albert Egyetemen, Lövenben, Belgiumban folytatta. PhD-diplomát a Johns Hopkins Egyetemen szerzett. Az oktatói munkája mellett számos kiadói tevékenységet is folytatott a Biblical Journalnak és más szakkiadványok kiadójának. Biblikum, krisztológia és katechetika témakörben és a qumráni kutatásban is publikált. Társszerkesztője a New Jerome Biblical Commentarynek, kitűnő kutatói képességekkel rendelkezik. Néhány igen jelentős tanulmánya: Spiritual exercises based on Paul's epistle to the Romans. NY: Paulist Press, 1995, Responses to 101 questions on the Dead Sea scrolls. NY: Paulist Press, 1992, Scripture, the soul of theology. NY: Paulist Press, 1994, To advance the Gospel: New Testament studies. 2nd ed., Grand Rapids, 1998.

22 O'Hara, Edwin Vincent (1881-1956) amerikai római katolikus pap, aki Lanesboro, Minnesota államban született és hét testvére volt. Szülei ír emigránsok voltak, és O'Hara a St. Paul's Seminaryban tanult Oregon Cityben. 1905-ben szentelték pappá, és az I. világháborúban katonai lelkész volt. 1917-ben jogász, a legfelső bíróság tagja, alapítója nemzeti katolikus konferenciának. 1930-ban XI. Pius nevezte ki Kansas City püspökévé. 1939-40 között megismerkedett Albert Einstein fizikussal, miután kifejezte, hogy nem tud hinni a személyes Istenben. Püspökségének első tíz évében az egyházmegyében 42 templomot, 31 kápolnát, 24 kollégiumot és főiskolát épített, valamint 14 konventet, nyolc szociális intézményt és hat kórházat létesített. 30 vidéki templomot épített, ebből 25-öt olyan helyen, ahol soha nem volt katolikus templom korábban. Liberális teológusként tartották számon, különösen liturgikus és szociális vonatkozásban és a laikusok bevonásában a liturgiába. 1954-ben kísérletet tett a biblia revíziójára. 75 évesen Milanóban halt meg, és Kansas Cityben temették el.

23 A kommentár szerzői: Barré Michael., Begg Christofer T., Bleinskopp Joseph., Boadt Lawrence., Brown Raymond E., Byrne Brendan., Campbell Antony F., Castelott John., Ceresko Antony F., Clifford Richard J., Cody Aelred., Collins John., Collins Raymond F., Collins Thomas Aquinas., Coogan Michael David., Couturier Guy P., Craven Toni., Dalton William., J., Di Lella Alexander A., Dillon Richard J., Donahue John R:., Dumm Demetrius., Faley Roland J., Fitzgerard Joseph A., Flanagan James W., Giblin Charles Homer., Guinan Michael D., Harrington Daniel J., Hartman Loiuis F., Horgan Maurya P., Jensen Joseph., Johnson D. W:., Karris Robert J., King Filip J., Kobelski Paul J., Kselman John S., L'Heureux Conrad E., Laberge Léó., Laffey Alice L., Mallon Elias D., McElleney., Neil J., McCarthy Dennis J., McCreesch Thomas P., McKenzie John L., McKenzie R.A.F., Meier John P., Moloney Francis J., Murphy -O'Connor Jerome., Murphy Roland E., Neirynck Frans., North Robert., Nowel Irene., O'Colonnell Kevin G., O'Conor M., Osiek Carolyn A:., Perkins Pheme., Saladarini Anthony J., Schneiders Sandra M., Senior Donald., Stuhlmueller Caroll., Suelzer Alexa., Vawter Bruce., Viviano Benedict T., Wahlsh Jerome T., Wild Robert A., Witherup., Ronald D., Wright Addison G., Yarbo Collins Adela